Mennyit kér?

Mennyit kér?

Egy ponton elhangzik az állásinterjú során a kérdés, ha tetszik a jelölt: „Milyen fizetésre gondolt, milyen juttatásokat kér?”. A legtöbb esetben a jelölt nem árulja el, mennyit szeretne kapni, nehogy alacsonyabb összeget mondjon, mint amennyit a leendő munkaadója hajlandó adni. Jó taktika ez vajon?

Mindkét fél arra vár, hogy a másik mondja ki először a bűvös összeget.

„Beszéljünk arról, mik az elvárások velem szemben, és az majd segít az összeg meghatározásában!” – javasolja a jelölt. „No és a legutóbbi állásában mennyit keresett?” – vág vissza a leendő munkáltató. „Ó, az más jellegű állás volt, ettől eltérő felelősségi körökkel” – feleli a kérdezett. (Ügyes hárítás.) „Mégis, mennyire gondolt?” – firtatja az interjúvoló. „Biztosra veszem, hogy a piaci feltételeknek megfelelő ajánlatot tesznek nekem”– hárítja a másik fél a választ. Vagy esetleg: „Mondják meg, mennyit irányoztak elő erre az állásra a költségvetésükben, induljunk ki abból!” (Ez még ügyesebb…) „Mégis, miért nem akarja megmondani, mekkora fizetésre számít?” – erőlteti tovább a leendő munkáltató. „Szerintem önök pontosan tudják, mennyit ér ez a pozíció az önök cégének, és ez nekem fontos információ” – feleli erre a jelölt.

Kemény tárgyalófél

Ez a macska-egér játék eltart egy darabig. Nem baj. Az interjú készítője legalább meggyőződhet róla, hogy a jelölt kemény tárgyalófél. Vagyis eggyel több oka lesz, hogy kedvező bérajánlatot tegyen neki. A jelölt ezért legyen kitartó, de semmiképpen ne udvariatlan vagy pökhendi. Csak türelmes és diplomatikus. Megéri. Szerencsés esetben mindkét fél azzal a jó érzéssel áll föl az interjú végén, hogy jó üzletet csinált.