Nyugdíjba – csak ne teljesen!

A kerti veteményes gondozása, az unokákkal töltött idő, vagy a régóta félretett vaskos regények elolvasása felüdülés ugyan, de nem feltétlenül elégít ki mindenkit, aki nyugdíjba készül. Különösen áll ez azokra, akik kisebb-nagyobb csapatokat irányítottak éveken át. Vezetői tapasztalatukat szívesen kamatoztatnák még egy ideig. Nem akarnak már napi tíz-tizenkét órát dolgozni, és megkönnyebbülten veszik tudomásul, hogy átadhatják a stafétabotot, de azért… Évente egy-két hetet vagy akár hónapot szívesen bevállalnak. Így frissen tarthatják üzleti és szakmai gondolkodásukat, megőrizhetik rugalmasságukat, és egy-egy projekt levezénylésével hozzájárulnak valamely cég üzleti eredményességéhez, miközben ők maguk sikerélményhez jutnak.

Ehhez nyújt kiváló keretet az interim menedzsment. 

Szerencsére Magyarországon is egyre több vállalkozás ismeri ennek előnyeit, úgyhogy a nyugdíjas évek alatt a lehetőség nyitva áll.

Az a jó benne, hogy lehet tudni, hol az eleje és hol a vége, tisztán meghatározottak a teljesítendő célok, valamint a hozzájuk rendelt források is. A nyugdíjas vezetők egy része nagyon is tettre kész, és örömmel veszi, ha olyan feladatot kap, amelyet nem lehet pusztán rutinból megoldani, amely elgondolkoztatja és kicsiholja belőle a helyzethez legjobban illő megoldást. Tapasztalatuknál fogva nem gond számukra a személyes tekintély kivívása, és vezetőként is gyorsan elfogadtatják magukat az interim helyzetben. Ha tehát megvan a kellő szolgálati idő, akkor sem muszáj végleg lehúzni a rolót. A jól megérdemelt pihenés mellett érdemes időnként interim feladatra vállalkozni. 

Örömteli gólyahír és következményei

Ildikó áldott állapotba került.  Amikor az örömhírt megosztotta a cégvezetővel, rögtön javaslatot is tett saját utódjára. Az iparágban tapasztalatot szerzett, a pénzügyi osztály vezetésére alkalmas jelöltért nem is kellett messzire menni: ő is a vállalat alkalmazottja volt, csak egy másik osztályon, vezető beosztásban. Így a kiszemelt utód rövid betanulás után átvehette Ildikó feladatkörét. Ehhez hozzávetőleg egy hónapra volt szükség csupán.

A kérdés csak az volt, ki vegye át az új pénzügyi osztályvezető régi feladatkörét, valamint, hogy betanulása egy hónapja alatt ki vigye a pénzügyi osztály vezetését teljes felelősséggel.

A cégvezető – korábbi jó tapasztalata alapján – interim megoldást választott mindkét helyzet orvoslására.

Összesen 18 munkanapra fogadott fel egy pénzügyes interim menedzsert, aki remekül megoldotta ezt a klasszikus gap management helyzetet. Ugyancsak interim vezetőt talált az új pénzügyi osztályvezető korábbi feladatkörére, aki végül 28 napi munka után számlázott napidíjat. Amikor ez a második interim menedzser is átadta a feladatkört az időközben megtalált, meghatározatlan időre felvett munkatársnak, a cégvezető elégedetten dőlhetett hátra. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy sikerült áthidalni a fellépett erőforráshiányt, fenntartani a zökkenőmentes működést és a nyugodt munkavégzést. A vállalat üzleti életében semmilyen megrázkódtatást nem okoztak a személycserék, hála a hatékony interim megoldásnak.

… És időközben Ildikó is összekészítette a babakelengyét.    

Az év eleji fogadalmakról

Szürke ég tornyosodik fölénk, kásás-havas latyak spriccel a talpunk alatt, korán sötétedik, és még cudar hideg is van mellé… Kinek van kedve ilyenkor dolgozni?

Nem egyszerű, az biztos. Az ember azzal kezdi a januárt, hogy villámgyorsan megszegi újévi fogadalmait (mit teszek az új évben azért, hogy egészséges, erős, fiatal, okos, szép, üde, stb. legyek).

Talán hasznosabb lenne azt végiggondolni, mit nem akarunk csinálni 2017-ben.

Például: nem keresünk kifogásokat, hogy miért nem tesszük meg ezt vagy azt. Nem hárítjuk másra a felelősséget, amiért még mindig a régi köröket rójuk, rutinszerűen, ragaszkodva bevett szokásainkhoz. Nem hagyjuk, hogy a kanapéhoz láncoljon a lustaság („hová is tettem azt a kondibérletet?”). Este hat után már nem iszunk kávét. …és végre tényleg elővesszük a régi életrajzunkat, és alaposan végiggondoljuk, hogyan tehetjük izgalmasabbá.

Ezt feltétlenül érdemes megtenni, ha váltani szeretnénk, ha új feladatra hajtunk. Legyen tömörebb. A fontosabbtól haladjunk a kevésbé lényeges felé, ne az időrendiség szerint épüljön fel a CV. Mondjuk meg rögtön az elején, mit hozunk a tarsolyunkban, miért éri meg minket választani, mi a mi különleges, egyedi és személyes hozzáadott értékünk. Korábbi sikereinket számszerűsítve mutassuk be. Maradjunk szerények, de ne szerénykedjünk.

Ha ilyen módon felfrissítettük az életrajzunkat, már csak az marad hátra, hogy veszünk egy mély levegőt, és belevágunk, halogatás nélkül!

Csak pár percem van…

Egyelőre nincs rá igazán jó magyar kifejezés, jobbára ezt is angolul emlegetjük: elevator pitch. Mintha együtt szállnák be Fontos Emberrel a liftbe, és kapnánk rá egy-két percet, hogy megragadjuk a figyelmét. Mit és hogyan mondjunk neki? Hogyan viselkedjünk? Hatékony eladási technika ez, amely tervezhető és előre gyakorolható is. Összefoglaló a lényegről: mi teszi különlegessé a mi ajánlatunkat (annak tartalmától függetlenül).

Az elevator pitch ideális esetben nem hosszabb másfél percnél, vagyis ütős kiselőadás. Egy termék, szolgáltatás, projekt, vállalat, vagy akár a munkakereső személy legfontosabb tulajdonságait foglalja össze. Tömören, hatásosan. Képzeld el: állásinterjúra mész, és a lift előtt belefutsz az adott cég elnökébe. Na, amit neki mondasz, arról van most szó. 

Az állásinterjú is adásvételi szituáció, tehát nem kell pironkodni, hogy saját erényeinket fitogtatjuk az elevator pitchben. Ki lenne bolond a hiányosságait vagy gyengeségeit sorolni? Ugyanakkor muszáj őszintének lennünk, mert a tettetés árulkodó. Ez is egyfajta prezentáció, csak nem vetítünk hozzá állóképeket. Mindig a legfontosabb közlendővel kezdjük, és aszerint, hogy hallgatóságunk hogyan reagál, adagoljuk az információkat fordított fontossági sorrendben. Így bármikor félbeszakad a mondókánk (pl. mert megérkeztünk az irodaház tetejére), a lényeget már előtte elmondtuk.