Sajnos (?) a
kapitalista lét velejárója, hogy időnként egyes versenyzők nem bírják tovább a
tempót, feladják a küzdelmet. Ennek több formája is létezik, felvásárlástól
a felszámolásig széles skáláról lehet
válogatni.
Most az a
nagy kérdés, hogy egy csőd, majd az abból fakadó felszámolás kinek lehet igazán
az érdeke és az hogyan, mikor derül ki.
Példánkban
egy cég igen sikeres terméket gyárt, nagy lakossági keresletnek örvend,
rendszeresen megújul, jó híre van, már exportra is termel. Mégis valami
eltörött, rossz volt a pénzügyi tervezés, nem bírta az adósságszolgálatot a
cashflow, a beszállítóknak meg amúgy sem volt végtelen a türelmük.
Csődvédelem, egyezkedés,
kilábalási terv, és….. a választmány
(erős banki túlsúllyal) nem fogadja el. Jön a felszámolás, ahol az eszközökön
mindenféle (elő)jogokkal rendelkező bank nem ellenzi az egyedüli jelentkezőt,
akinek ölébe pottyan nemcsak a termeléshez szükséges eszközpark, hanem a jól
tejelő piac is. Az ő pénzügyi tervéhez partner a bank és (kényszerből, jóval
kisebb megtérüléssel) a beszállítók. Két év és a teljesen kipucolt (rendbe
rakott) cég immár végső befektető kezébe vándorol.
Milyen ország
ez? Melyik iparág? Kinek az érdeke?
A helyes
választ, indoklást és neveket beküldők között a fenti termék egy kilóját
sorsoljuk ki!!!
